Ma meglátogattam egy "művész" otthoni galériáját. Igazából pedig egy igénytelen, lesüllyedt alkoholista házában voltam. Nem szabadna így beszélnem róla, mert mozgássérült, ugyanis mindkét lábát amputálták, de úgy mesélték, hogy ami pénzt keresett azt alkoholvásárlásba ölte, majd olyan szintre itta magát mindig, hogy ettől cukorbeteg lett, aztán meg kellett válnia mindkét lábától. Nem valami jó kis sztori, be is fordultam tőle kicsit.
Tehát ott voltam ma, mert múltkor Pauline kitalálta nekem, hogy én milyen jó fotókat csinálok és mi lenne, ha kiállítanám őket egy galériában. Tetszettek a képeim a nőnek, de amikor azt mondta, hogy ha én előhívatom, bekereteztetem, ő kirakja őket ingyen, majd ha elad belőle, kapok 25%-ot. (Az előhívás képenként 9 euro, kereteztetés nélkül, a képeket meg ilyen 30-ért tudná eladni...) Hát köszi, de az én képeimmel ne kereskedjen senki, főleg nem a saját hasznára.
Azt mondtam még gondolkodok rajta, de a válaszom pár napon belül egyértelmű NEM lesz!
Mi ebből a tanulság? Jobb nekem ha a gépem előtt ücsörgök inkább és internetre publikálom a képeimet, meg eljárok szépen fotózgatni, ahogy azt eddig is tettem. És nem merülök bele mélyebben az aalsmeeri művészek köreibe.