Az oké, hogy manapság mindenki sztár lehet és égetheti magát a tévében, hogy mekkora ostoba, de hogy ebből már sportot is űznek egyesek?
Vacsorámat fogyasztom és valamelyik kereskedelmi csatornán valami buzeráns főző akármi megy a sztárok között és ma valami "emszidáki" főzött, illetve égette le magát, hogy mennyire nincs fogalma a dolgokról, így gondolom én huszonegynéhány évesen. Valami hihetetlen nagy fradidukker, mert már az is milyen menő, hogy egy zárt épületben sálat viselünk napszemüveggel és amiért lila zacskóban kapja meg a húst, amit vásárol a sállal kitörli, mert milyen gáz a lila zacsi és utána a húsos sálat visszarakja a nyakába?
Erősen érzem azt, hogy nagyon jól teszem, hogy nem nézek tévét és kimaradok az ilyen agyromboló dolgokból, mert ilyen nagy szánalmas dolgot már régen láttam.
Ma pedig hozzájutottam Döme által egy ilyen kis szépséghez. Egyenesen Amerikából jött, M-es méret, ami elég durva, mert itthon XXL vagy Xl-es ruhákat hordok és ez nem kicsi, hülye dagadt amerikaiak...
A tegnapi nem jelentkezésem oka egy nagyon csúnyára sikeredett lagzi kimenetelének túlélése miatt elmaradt kommunikációs problémákból adódó akármennyire is értelmetlennek tűnő, de nehéz mondat vége.
Tehát az előző mondat semmi értelmeset nem tartalmaz, de ami miatt nem jelentkeztem tegnap:
Egy nagyon kedves ismerősöm esküvője volt tegnap, majd lakodalom és nem kicsit durván sikerült sajnos berúgnom és nem igazán voltam abban az állapotban, hogy bármilyen tevékenységet is folytassak. Mától indul tovább az élet, egy jó darabig biztosan alkoholmentesen...
Mit is mondjak, hát inkább semmit, hallgassátok, áhh, nagyon durva ez a Noisia...
Most szakítottam rá időt és akkor felvázolnám az első témát boncolgatásra, ami eszembe jutott, ez pont ma öntözés közben egyébként.
Ugye végzett szakember lettem nem is olyan régen, és egyre jobban érzem, hogy valamit azért tényleg tanultam, meg értek ahhoz ami az életem nagy részét kiteszi. És olyan jó érzés a szakmáról beszélni, megmagyarázni a dolgokat a kíváncsiskodó füleknek vagy épp a szakmában lévő emberekkel okosságokról, új dolgokról. Egyszerűen csodálatos érzés, nem tudom ki mennyire érzi át ezt...
Mivel rendes gyerek vagyok és segítek Bujbinak, ezért most egy hirdetést olvashattok, kérlek titeket, akinek van ismerőse és pont ilyet keres szóljon neki, egy próbát megér.
1 + 2 félszobás albérletbe keresek 2 lakótársat.
Győr, Bajcsy utca.
Jelentkezésed várom:
Bokor Barbara
06 30 641 38 99 vagy bokorbarbi@gmail.com
Én lehetnék az ország legjobb, meg legolvasottabb bloggere komolyan mondom, ennek az akadálya csak az, hogy mire beérek a munkából, szinte semmi kedvem nincsen "papírra" vetni a gondolataimat, mert annyira elfáradok (ma is 12 órát dolgoztam).
És ennek mi az oka? Munka közben az ember, beszélget (többek között mostanában rengeteget Mokkával), gondolkodik, jutnak eszébe dolgok, ezekről mind lehetne írni, de mint említettem annyira elfáradok, hogy semmi kedvem, azért majd írogatok ám, csak tényleg kicsi pihenésre lenne szükségem. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok az a korán fekvő típus. Mostanában alszok délutánonként 2-2,5 órákat, de 22kor úgy dőlök ki, mint annak a rendje, módja.
Szépen be volt tervezve mára mindenféle jó. Mi fogad itthon, mire felérek a szobámba a munkából? Öt percenként eltűnik az áram, inkább kikapcsolok mindent, ne károsodjanak még jobban a gépszerkezeteim. Majd talán holnap jó lesz minden, se fotó, se anime bejegyzés ma, ideges vagyok, bassza meg az áramszolgáltató, hogy kicsit fúj a szél és ilyen gyökerek...
Ez pedig egy kellemes, nyugtató szám, kellemes hétvégét mindenkinek!
