No, hát csak összeáll a kép lassan. Végre úgy néz ki sikerül összehozni egy komolyabb beszámolót erről a búvárkodásról, ahogy azt megígértem. Igaz már lassan ket hete itthon vagyok, de ez egy komolyabb bejegyzés, kell neki idő. Mellesleg ugyanezek a képek már megnézhetők a
Facebook profilomon! Már a nyaralás előtt eldöntöttem, hogy merülni fogok palackkal, mert sznorkelezni eddig is szerettem és ezt mindenképp kiakartam próbálni. És hol máshol, ha nem a Vörös-tengerben, ugye... Eléggé féltem a fülem miatt, mert régen nagyon sokat voltam beteg a fülemmel, sokáig víz alá sem mehettem, de mondtam, hogy ez nem fog visszatartani engem attól, hogy kipróbáljam. Az első nap, amikor voltunk az érdekesen indult. Jelentkeztünk tesómmal az intrózásra, mondták nekünk, hogy lesznek magyarok, normálisan elmondanak mindent, stb. Azért hiába tudok én angolul, nem sok kedvem lett volna 30 némettel hajózgatni, mert az elején úgy tűnt, hogy megint összezárnak minket egy rakattal. (Elnézést az enyhe rasszizmus miatt)
De aztán megjelentek a magyarok is idővel a búvárklubban. Onnantól már csak a pozitív élmények jöttek. Az elején kikellett tölteni egy űrlapot, ami, ha jó lett, akkor mehettél merülni. Betegségekről szólt egyébként, vérnyomás, fül, szívproblémák, ilyeneknek kell negatívnak lenni, ahhoz, hogy mehess. Komolynak hangzik, de egyébként semmi gond nincs ezzel, mert nagyon biztonságos dolog. Egy közepes méretű búvárhajóra felpattant tehát a sok búvárkodni akaró ember és nekivágtunk a tengernek. Kétszer voltam egyébként, az első is nagyon tetszett, mert jó volt a társaság a magyarok miatt. Sok kedves emberrel tudtam beszélgetni, megismertem pár érdekes embert. De a második a két merülés miatt megint jó volt!
A hajón mindent elmondtak a srácok, hogy mire kell figyelni, ha megyünk a víz alá. Felhoztak mindent, megmutatták a légzést, a maszk felhelyezést, egyenlítést. Tehát még egy hülyegyerek is teljesen nyugodtan ellavírozhatna velük a víz alatt. Végig fogják a kezedet, ha gond lenne, szépen fokozatosan zajlott a merülés is (először), ki kellett próbálni a reduktorral való légzést. Szóval totál biztonság. A beugrás után meg elkezdődik a hihetetlen élmény, már az sem kutya, ahogy veszed fel a felszerelést, jó nagyot beleköpsz a maszkba, leöblíted, beugrassz a száz kilós cuccal, közben még ott mászkálsz a platformon...
Beugrás, gyors teszt a légzésre, fél percen belül teljesen természetes volt, hogy a csutorán keresztül vettem a levegőt, levegő kienged a mellényből és már mentünk is a víz alá. Onnantól a verbális kommunikáció megszűnik, csak mutogatás van, amit nagyon élveztem, jó elszakadni kicsit a felszíni világtól és nem hallani a sok felesleges hablatyolást. 5 perc után elengedték a kezem, mondván, hogy jól úszok, jól megy, próbáljam magamtól. Természetesen nem lehet csak úgy elúszkálni, mindig párban kell lenni, egymás mellett vagy mögött. Közben megy az ökörködés, amit mutatnak a képek is. Hát ránk találtak a srácok vízalatti partyban. Nem sok ilyen fotót láttam, amin ment volna a hülyeség. Egyébként rengeteg képem van még, de ezeket ítéltem meg a legjobbaknak.
Az első két merülés hat méteren volt, rendesen annyira visznek le mindenkit, az még egy biztonságos, mindenki számára elviselhető mélység (1-10 méter között semmi különbség nincs egyébként, se látványban, semmiben). A harmadik merülés meg már szinte természetes volt. Tovább is tartott, egyre jobban sikerült rájönni a dolgokra, hogyan tudom szabályozni a mélységet, a kezeimmel egyre kevesebbet bénáztam, mindent tudtam irányítani lábból, meg levegővel. Hihetetlen volt! Meg ott már lementünk 12 méterre, csak mi, így exkluzívan, szupertitkosba!
Nos, ez lett volna a nyaralásom csúcspontja, óriási élmény volt. Lehet a bejegyzés egy kicsit keszekusza lett, majd közben még olvasgatom, javítgatom. De igazából ez egy olyan jellegű élmény, amit át kell élni, érezni kell. Nehéz róla beszélni is, meg írni is. Remélem a fotókkal prezentálva minenki kedvet kap hozzá, akinek lehetősége nyílik eljutni, ki ne hagyja, mert megbánja.
Ha esetleg erre a helyre menne, tehát Egyiptom – Sharm El Sheikh, mindenképpen keresse fel, Halmos Dénest, aki szervezi ezeket a magyaroknak (többen is vannak, de én nála tapasztaltam meg és bátran merem ajánlani, meg természetesen ő is beleegyezett, hogy nyugodtan hirdethetem) Ha ott vagytok csak fel kell hívni és ő szervez mindent, nektek semmi dolgotok! A bejegyzés végére pár elérhetőséget kirakok, ha esetleg valakit érdekel majd. Kellemes szórakozást a képekhez. Várom a visszajelzéseket, like-okat, mindent!
Halmos Dénesdon_hablo@hotmail.com00-20-16-31-61-931
http://cfundivers.com
Akiknek tetszett: Encsi, bujbi, Peti
Mára van még egy fotógyűjteményem. Elég sok sorozatot mutatok nektek innen is, de megint csak érthető, hogy miért. Nagyon jó kis képek. Mindenképp érdemes továbbkattintani, ha szretitek a nagyvárosi fotókat.
Kezd leürülni a böngésző, a megnyitott, leblogolandó fülekből. Ez a lap már régóta ott hever, de lusta voltam képezni. Jó kis National Geographicos folyófotó sorozatot találtam, pár csemegét ideraktam, de mégtöbb található a linken.
Kapcsolódó linkek:
Szinte jönnek vissza az emlékek tavalyról, amikor nagyon sok muszlim vallású ember vett körül. Közülük is egy, Walid, akivel nagyon sokat beszélgettem erről a vallásról. Érdekesnek tartottam mindig is. Idén is van képsorozat, amit ajánlok nektek is, nézzétek meg, jó kis fotók.
Nem vagyok egy Stáhl Judit (így kell írni a nevét?), nem töltök annyi időt a konyhában, általában annyit, amíg megeszem a kaját. Én arra a részére specializálódtam ennek a főzés dolognak, de...
Ez a két hölgyemény csak enyhe ízelító abból, amit a kite fesztiválon látni lehet, ha nem megfelelő az idő kájtszörfölni. A vízparti emberek ugyanis nagyon jó arcok, mondta ezt nekem egy búvár srác is Egyiptomban... Azt hiszem ez a képsor, amit, ha a linkre kattintatok megnézhettek bizonyítja az állítást. A héten sokszor szóbajött ez, hogy, ha nem kertész lennék, tuti valami meleg tenger/óceánparti városkában tölteném mindennapjaimat... érthető, nem?
Nincs a legnagyobb látogatottságú blogok között a kis internetes birodalmam, de én ennek is nagyon tudok örülni. Régebben természetesen a fénykorszakban ennél lényegesen többen látogattak. Talán érdekesebb volt amiről írtam, amit írtam, nem tudom. Szerintem most sokkal színvonalasabb a blog, csak kényelmesebb Google Readerből olvasgatni, meg Facebook-on informálódni. Értem én ezt, mert én is pontosan ugyanazt csinálom. No mindegy, talán hamarosan sikerül újra napi 100 oldalletöltés fölé vinni a statisztikát, azért alakulgat ez szépen. Esetleg akinek vannak ötletei, szívesen olvasnám őket!
Enyhén antoszociális pólódesign a Mishka 2010-es őszi kollekciójából.
Felszabadult egy 500GB-os Western Digital 3,5"-es belső HDD-m. Nagyon jó állapotban van, kimélt, alig használt. Szeretném eladni, aki esetleg még igényt tartana ilyen dolgokra, jelezze! Itt is akár, vagy facebook-on vagy e-mailben, telefonon.
typoe
No, hát csak összeáll a kép lassan. Végre úgy néz ki sikerül összehozni egy komolyabb beszámolót erről a búvárkodásról, ahogy azt megígértem. Igaz már lassan ket hete itthon vagyok, de ez egy komolyabb bejegyzés, kell neki idő. Mellesleg ugyanezek a képek már megnézhetők a Facebook profilomon! Már a nyaralás előtt eldöntöttem, hogy merülni fogok palackkal, mert sznorkelezni eddig is szerettem és ezt mindenképp kiakartam próbálni. És hol máshol, ha nem a Vörös-tengerben, ugye... Eléggé féltem a fülem miatt, mert régen nagyon sokat voltam beteg a fülemmel, sokáig víz alá sem mehettem, de mondtam, hogy ez nem fog visszatartani engem attól, hogy kipróbáljam. Az első nap, amikor voltunk az érdekesen indult. Jelentkeztünk tesómmal az intrózásra, mondták nekünk, hogy lesznek magyarok, normálisan elmondanak mindent, stb. Azért hiába tudok én angolul, nem sok kedvem lett volna 30 némettel hajózgatni, mert az elején úgy tűnt, hogy megint összezárnak minket egy rakattal. (Elnézést az enyhe rasszizmus miatt)
De aztán megjelentek a magyarok is idővel a búvárklubban. Onnantól már csak a pozitív élmények jöttek. Az elején kikellett tölteni egy űrlapot, ami, ha jó lett, akkor mehettél merülni. Betegségekről szólt egyébként, vérnyomás, fül, szívproblémák, ilyeneknek kell negatívnak lenni, ahhoz, hogy mehess. Komolynak hangzik, de egyébként semmi gond nincs ezzel, mert nagyon biztonságos dolog. Egy közepes méretű búvárhajóra felpattant tehát a sok búvárkodni akaró ember és nekivágtunk a tengernek. Kétszer voltam egyébként, az első is nagyon tetszett, mert jó volt a társaság a magyarok miatt. Sok kedves emberrel tudtam beszélgetni, megismertem pár érdekes embert. De a második a két merülés miatt megint jó volt!
A hajón mindent elmondtak a srácok, hogy mire kell figyelni, ha megyünk a víz alá. Felhoztak mindent, megmutatták a légzést, a maszk felhelyezést, egyenlítést. Tehát még egy hülyegyerek is teljesen nyugodtan ellavírozhatna velük a víz alatt. Végig fogják a kezedet, ha gond lenne, szépen fokozatosan zajlott a merülés is (először), ki kellett próbálni a reduktorral való légzést. Szóval totál biztonság. A beugrás után meg elkezdődik a hihetetlen élmény, már az sem kutya, ahogy veszed fel a felszerelést, jó nagyot beleköpsz a maszkba, leöblíted, beugrassz a száz kilós cuccal, közben még ott mászkálsz a platformon...
