Egy elég kemény fotósorozat jött össze most. Imádom az éjszakai képeket, imádom az épületeket, szóval ennél tökéletesebb számomra nem is lehet... De szerintem ez így, ebben a formában mindenkinek tetszik. Kellemes csemegézést, a többi képért tessék kattintani a linkre.

Kapcsolódó linkek:
boston.com - NYC and Las Vegas from above, at night

Akiknek tetszett: fope, Ivett, Peti, Mokka

Van pár fényképem amivel elmaradtam, most pótolnám őket, phtgrphy-n nem férnek el, ezért csak így:

Először is bemutatnám az első sörömet, melyet úgy fogyasztottam el, hogy tesóm vezetett. Ez egy teljesen tudatos akció volt, csak azért mentünk el, hogy én igyak egy sört a kedvenc helyemen, amikoris az öcsém vezet. Mert meglett közben a jogsija, gratulálunk neki, ugye? *puszcsók*

Itt meg két kép még múlt hétről, mikor növényt szállítottam, elég kora volt és ebből a minőségi fényből akartunk is hazahozni, de sajnos túl messze volt... (ja igen, az első képen a felső sarokban az madársz*r!)

Akiknek tetszett: fope

Imádom az éjszakai fényképeket, annál jobban már csak a nagyvárosi éjszakai fényképeket. Itt van egy kisebb fotósorozat a moszkvai ködös éjszakákból.
Have fun!

Kapcsolódó linkek:
EnglishRussia - Moscow City in Fog

Bátorkodtam egy kicsit terjeszteni a Pazar Cuccok cikkét. Ez a téma többszörösen is közel áll a szívemhez. Remélem nem haragszanak meg.

Mamutfenyőfotósnak lenni sem könnyű. A 100 méteres fák általában nem egy sivatag közepén magasodnak, hanem ahogy azt a fáktól elvárhatjuk erdőben, sok hasonló méretű fa között élnek (cserébe legalább nem mozognak). Így messziről legfeljebb a tetejüket lehet lefotózni, közelről, alulról, nem túl előnyös szögből pedig szintén nem sokat látunk. Hiába fel kell nőni a feladathoz.

Michael Nichols, a National Geographic természetfotósa már évek óta csak fákat fényképezget és megelégelte, hogy a mamutfenyőkről nem lehet rendes egészalakos képet készíteni, így gondolta túljár az eszükön.
A kaliforniai Prairie Creek Redwoods parkban szemelte ki leendő modelljét egy 1500 éves 100 méteres magas mamutfenyő képében. Michael és csapata közel egy évig tervezgették a projektet, közben többször megmászták a faóriást.

Nagyon megfogott ez a bejegyzés, és gondoltam megmutatom. Egyrészt gyönyörűek ezek a fák és ha az ember belegondol, tényleg nem könnyű feladat lefotózni egy ilyen 100 méteres óriást.
Mekkora szakértelem, milyen felszerelés. Három fényképezőt használtak, mindhárom különböző irányba nézett. Felerősítették egy szerkezetre, majd egy robotszerkezettel felhúzták a fa tetejére. Szépen lefelé haladva pedig, három hét alatt, rengeteg próbálkozással összeállt egy 83 képből álló panorámafotó.

Végül pedig egy videó a National Geographic-től, és a teljes kép (megnyitásával óvatosan, nagy és hosszú és kell scrollozni sokat).




(A teljes cikk a Pazar cuccon.)

Érdemes megnézni ezt a kis fotósztrímet. Ide egyszer el kell keverednem valahogy majd. Ki tart velem?

Kapcsolódó linkek:
boston.com - Greenland

Egy nagyon kedves barátom, gondolt egyet és nevezte a fotóblogomat a 2009-es goldenblog-ra, mert szerinte jó képeket csinálok és ott a helye. Eleinte negatívan fogtam fel és nem nagyon érdekelt a dolog, majdnem le is hurrogtam érte, de aztán rájöttem, hogy ez tök jó dolog és ugyan miért ne örülnék már neki? Megnézzük hol helyezkedik el a blogom a magyar szférában.
Kicsit nem értek egyet a dologgal, mert ha goldenblognak hívjuk, akkor a blogokat is értékeljük, ne csak a fotók minőségét. Bár nem vagyok teljesen tisztában vele, hogy mit néznek pontosan.
Várom az eredményeket, és majd beszámolok róla.

Köszi developer!

Mint már említettem többször is, kis holland lakhelyem mellett elterül egy igencsak nagy méreteket öltő tó. Namármost, elegem lett a hétvégi fetrengésekből, meg semmittevésből, így elhatároztam, hogy többet fogok sétálgatni, fotógépet fogni és menni a nagyvilágba, talán akad valami a lencse végére is. Akad ám, de még mennyire, annyi jó hely van, amiből lehet jó kis képeket lőni. Egyszerűen király a hely.
Ma mentem először, mert van itt egy víztorony, amit megígértem, hogy lefotózok Pauline-nak, hogy kitudja cserélni a honlapján a képet. De csak úgy jöttek a témák, visszatérek még...

Sam Javanrouh az egyik kedvenc fotósom. A daily dose of imagery fotóblog tulajdonosa. Hihetetlen jó képeket csinál, teljesen a stílusom. Én is hasonló témákat kedvelek. Érdemes nézegetni a képeit, mert néha igen nagyot ütnek, ha nagyon nagyot, akkor meg én úgyis szólok, mint most. Imádom a fish-eye-os képeket. Nekem is be kell szereznem majd egyet. Mármint fish-eye lencsét.

A tovább gomb után pedig egy kis meglepetés, nem tudom, ezek hogyan készülnek, de nagyon jó kis dolog, check this shit out, please!

Tovább is van... »

Simon Hoegsberg, dán fotós. 2007ben a berlini pályaudvaron fotózott és hála kitartó munkájának, meg 178 embernek készített egy ilyen projektet. A teljes kép megtekinthető: itt

Az én véleményem?

Elég komoly munka. Szeretem az ilyen témájú fotókat. Érdekfeszítő. ugyanakkor hihetetlen, hogy mennyi mondanivalója is van emellett, én már átgördítettem párszor azt a sok métert. Még fogom is.

Ha megengeditek dicsekednék egy kicsit, így a jókívánságok után. Bemutatnám az idei ajándékom. Régóta fáj a fogam egy jó kis állványra. Fotózáshoz ez elengedhetetlen dolog. És mivel életem elkövetkezendő szakaszában elég hű társam lesz a fotógép és most már ez az állvány is, amivel remélem remek képeket oszthatok meg veletek.

Egy állványra megéri spórolni és egy profit venni egyszerre, mert míg az ember az objektíveket cserélgeti, vesz újat, addig egy állvány szerintem kiszolgálja a pályafutását, ha azt jól kiválasztja. Én szerintem nagyon jól választottam. Az állvány típusa: Manfrotto 055XPROB. Rendeltem hozzá még egy fejet is, mert valamire rá kell rakni a gépet, az pedig a Manfrotto 486RC2 névre hallgat. Tökéletesnek tűnik már most, hamarosan képek is fognak készülni vele, mert jó lesz kísérletezgetni, csak most nagyon hideg van kint.