A világon az egyik legjobban elterjedt szőlőfajta és Magyarországon is kedvelt. Erősen növő, merev, hengeres vesszők, fürtje kicsi, tömött, hengeres, kicsit kúpos, gyakran szabálytalan alakú, átlagosan 80g tömegű. Termőképessége közepes. Szeptember végén érik, kb. 18 mustfokkal. Bogyói aprók, sötétzöldek (fajtabélyeg), termésbiztonsága közepes, rothadékony, aszúsodásra is képes.

Bora kemény, de finom savai vannak, íz- és zamatanyag-tartalma gazdag, cukortartalma közepes. Lehet könnyű, vékony bort is készíteni belőle és még jégbort is.

Egy olyan fajtáról beszélünk, melynek eredete ismeretlen, vélhetően francia vagy olasz származású, de senki nem mer megesküdni rá. Minden borvidéken megtalálható, elég elterjedt fajtának mondható hazai viszonyok között. Ennek ellenére rossz a cukorgyűjtése, október elején érik, 17-18 mustfokkal. Középerős növésű, vesszői vékonyak, de sok van, szalmasárga színűek. Fürtje kicsi, hengeres, mellékfürtje van (fajtabélyeg), 100g átlagosan, bogyók kicsik, sárgászöld színűek, napos oldalon barnás-rozsdásak. Héja vékony, húsa lédús, jellegzetes ízű, sok benne a mag. Termésbiztonsága nagyon jó, kissé rothadékony. Bora tüzes, savai lágyak, fajtajelleges.

Természetes magonc, csak Magyarországon találkozhatunk vele, tehát Hungarikum, valamint a Tokaji borvidék második főfajtája, az első a Furmint volt. Október közepén érik, 18-20 mustfokkal, ami egész jónak számít. Kicsit gyengébb fajta, mint a Furmint, de erősebb növekedésű, felálló vesszők, levele sötétzöld, levélszéle csipkés(fajtabélyeg), fürtje nagy, kifejezetten hosszú (30-40cm), vége villásan elágazik (fajtabélyeg). Lazább a fürt, hengeres, hajlamos madárkásságra.
Jó cukorgyűjtő, kisebb a savtartalma, rothad és érzékenyebb a szárazságra. (Viszonyítási alap a Furmint, de már említettem.) Liszthar,atra érzékeny.

Bora fajtajelleges, finom hársmézillatú és zamatú. Több éves érlelés után kiváló minőségű. Házasítva a Furminttal, Tokaji Aszú és Szamorodni készül belőle.

Eredete ismeretlen, Tokaji borvidék meghatározó fajtája, későn érik, október közepe fele, 16-17 mustfokkal. Erős növekedésű, vesszői vastagok, haragos sötétzöld levelei vannak, levélszél fűrészes (fajtabélyeg). Középnagy, hengeres fürt, 130-150g, sötétzöld bogyó, napsütötte oldalon rozsdás színű. Hosszú tenyészidejű, rothadékony fajta, ami ugye az Aszú miatt alapkövetelmény. Főként a klónjait szaporítják, ezek javított, jobb tulajdonságú fajták, ilyenek a Király-furmint és a Nemes-furmint.

A boráról nincsen sok tapasztalatom, kemény, savas és az egyik legjobb fajta, mely alkalmas a híres Tokaji Aszú készíésére.

Egyértelműen világfajta, azt hiszem nem kell magyarázni, mindenki ismeri ezt a fajtát, a világon legnagyobb és legjobb minőségben felhasználható borszőlő. A világ minden szőlőtermesztő és bortermelő országában alkalmazzák. Emellett a legjelentősebb pezsgő alapfajta is, ezért a származása is Franciaországra tehető.

Legjobb minőségű, száraz, fehérbort adja, szeptember végén, 18-20 mustfokkal érik, de elérheti a 22-24 mustfokot is, ami már kiváló minőséget ad. Közepes növekedésű, közepes ízközek jellemzik. Vállöble "U" alakú, ér határolja (fajtabélyeg), fürtje közepes vagy kicsi, hengeres, kissé vállas, közepesen tömött, átlagosan 90g. A bogyók kicsik, héjuk vastag, fehéres zöldek, feketén pontozottak. Jellegzetes zamatú, harmonikus cukor-sav arányú, bár ennek ellenére savas fajta, tehát érződik a savasság a borán, persze csak módjával. Fagytűrése közepes, rothadékony. Lisztharmatra és molyokra érzékeny. Szárazabb időt is elviseli, széles sorközű és magasművelésre ajánlott fajta.

Bora kemény karakterű, de finom savérzetű (ezt már említettem, de kicsit kitérek a borára így a végén), fajtajelleges zamatú, telt. Kiváló minőségi bor készül belőle.

Tudom, hogy igény nem nagyon van rá, de saját magam szórakoztatására nagyon jó dolog ez. Ma kezdtük tanulni részletesen a fehérborszőlő fajtákat én meg úgy döntöttem, elkezdek róluk írni, amelyikről úgy gondolom, hogy érdemes. Meglátjuk mekkora nézettsége lesz.

Első fajtám a Cserszegi fűszeres, egy nagyon különleges, számomra kedves fajta, melyből remek száraz borok készülnek leggyakrabban és már volt a világ legjobb fajtája.
Piros tramini és Irsai Olivér hibridje, Bakonyi János nemesítette. Jó fagytűrésű, jól termékenyülő, generatív fajta, ami annyit jelent, hogy általában túltermi magát. Növekedése középerős vagy gyenge, az ízközök hosszúak. A levél fonákán az erek szőrösek (fajtabélyeg), középnagy fürtje középtömött, átlagosan 150g-osak. Bogyók színe húspiros, szívós, vastag héja van, fűszeres ízű. Szeptember második felében érik, 18-20 mustfokkal. Szárazságra érzékeny, de nem rohad. Nagyon jó a bora, kellemes zamatú, fűszeres ízű. Mint említettem általában száraz borokat készítenek belőle, hiszen így adja ki a jó fűszeres ízt leginkább, de vannak próbálkozások édes borokra is.

No, hát így nézne ki egy szőlőfajta jellemzése, a következőnél a körítést már elhagynám és csak magáról a fajtáról írnék, remélem azért szolgálok pár érdekességgel, még ha néhányak számára idegen is a dolog...