Ha már van egy oylan sorozatom, hogy szőlőfajták, akkor miért ne írhatnék a sörökről is, mivel azokat is szeretem, igazából nem nagyon lehet róluk mit írni, mert annyira nem vagyok szakértő, hogy mindenféle érdekes dolgot kiérezzek és kifejezzek, de így poénnak, meg képmutogatásnak teljesen jó. Egyébként úgyis ez is el lesz hanyagolva, mint a szőlőfajták, na meg nem iszok olyan sűrűn sört, mármint különlegeset, mert érthető, hogy nem a Kőbányait meg az Arany Ászokot fogom itt boncolgatni.

Tehát az első sörünk a képen látható, búzasör, állítólag nem is olcsó, Egyesen a szomszédból, Ausztriából, Wieselburger névre hallgat. Nem a szívem csücske a búzasör, de ez kifejezetten finom, olyan kellemes íze van, jelenleg nem az a nagyon hideg kategória, ilyen esti kis levezetésnek, elkortyolgatva nagyon jó hatással tud lenni az emberre. Sajnos nem öntöttem ki pohárba, így a habzást, színt nem tudom leírni, de majd megteszem azt is, hátha marad még Dani barátomnál, ugyanis tőle kaptam egy üveggel ma. Az üveg szép díszes, főleg azért is sorolható a különleges kategóriába. Domború felirat az üveg nyakán, valamint csatos a teteje, isteni.