Egy olyan fajtáról beszélünk, melynek eredete ismeretlen, vélhetően francia vagy olasz származású, de senki nem mer megesküdni rá. Minden borvidéken megtalálható, elég elterjedt fajtának mondható hazai viszonyok között. Ennek ellenére rossz a cukorgyűjtése, október elején érik, 17-18 mustfokkal. Középerős növésű, vesszői vékonyak, de sok van, szalmasárga színűek. Fürtje kicsi, hengeres,
mellékfürtje van (fajtabélyeg), 100g átlagosan, bogyók kicsik, sárgászöld színűek, napos oldalon barnás-rozsdásak. Héja vékony, húsa lédús, jellegzetes ízű, sok benne a mag. Termésbiztonsága nagyon jó, kissé rothadékony. Bora tüzes, savai lágyak, fajtajelleges.
